WULF ÉS EADWACER

 

Népem harcosai      hajszolják, mint ordast.

Ha meglátják itt,      mindjárt megölik.

Más a mi utunk.

 

Egyik szigeten Wulf,         én a másikon.

Enyém morotvával       körülvett erőd.

Vérszomjas férfiak       védik a szigetet.

Ha meglátják itt,       mindjárt megölik.

Más a mi utunk.

 

Wulfomtól távol       vágytól vergődtem,

záporesőben       könnyem hullott,

egy harcedzett férfi        fogadott házába,

megváltásom volt,       mégis gyötrelem.

Wulf, kedves Wulf,       vágyam utánad

vette el erőm,        oly ritkán jöttél,

rettegés érted,       nem pedig éhség.

Hallod, Eadwacer?        Kettőnk kicsinyét

ordas viszi erdőbe.

Könnyen szakad szét,        nem is volt közös

Kettőnk éneke.

 

© Képes Júlia fordítása

(Színkép. Móra Kiadó, 1984; Képes Júlia fordítása, 163. o.)

Fordítások